voltam vásárhelyen. volt benne francia meg kerámia:D meg még sokminden más. pl.: Vera, ugyanis a sziles lányok közül csak ő jött le… hmm.. na szép… nem Timó, nem hiszem el!! Nem filozófia!! nem!!

hajnali indulás.. nem is értem hogyan, de végül kb 1 órát sikerült aludnom. A többit csak átbénáztam, meg hajatmostam… 6:45 Báthory u. 10. 11:00 Hódmezővásárhely. Olyan izgalmas volt.
Zsuzsa világosan elmagyarázta nekem, hogy ki melyik kolis szobában fog lakni… végülis jó, nyáron is koli volt… de valahogy pár értetlen néni meg egy furcsa ötlet (hogy talán nem kéne a múltnyarat felidézni) meg egy lelkes Vera azt eredményezte, hogy egy panzióba kötöttünk ki:) hűtővel meg minibárral meg TVvel… (nem mintha egyiket is használtam volna, nade a hajszárítót… :P) Aztán némi ellentmondásba kerülve önmagammal (úgy éreztem Zs azért mutatta meg a szálláselosztást, hogy én ahoz igazodjak… ) úgy intéződött igazán véletlenül, hogy Géza sem a nénikkel lakott a jókis koliban, pedig hogy élvezte volna…

Valahogy elmentünk hajókirándulni 4en… elég furcsa volt, mert ugyan mondták, h nyugodtan száljunk fel a buszra, de senki sem volt ismerős rajta, és a nyelv amin beszéltek, nos nem volt sem francia, sem magyar. hm… egész izgalmas volt legalább 10 percig a Tiszán…

Részlehetzehtném, h mi minden történt, mert jósokminden, de egyik sem volt olyan izgi, mint a Vasárnap este… kb 20x hallgattam végig azt a mondatot, h “de te vagy a keramikus”… ez egy elég mókás dolog, a lényeg, h életemben először részesülhettem abban az élményben amit valamiért raku néven emlegetnek. A lényege, hogy egy furcsa szkafanderes ember hangosan kiabál és a hosszú vékony kezeiben pedig valami narancsos izzó tárgyat vagy néha emberi fejet tart (olyat, mintha a napból törte volna le)… az izzó fejeket a földbe teszi majd eltemeti….

hmm… most mi ástuk el őket verával… olyan volt az egész, mint valami furcsa törzsi temetés… hát nem mondom, 1200°C “alig” rémisztett meg. (meg az, hogy minden egyes kemencére vagy tüzelőhelyre kb. 5 ember 5 különböző érvet mondott, mért fog felrobbanni)

A “nagyok” csak annyit mondtak látványpékség, a szkafanderes meg csak azt, h ez “Q*** jó”… utólag kiderült, hogy a szenzáció az volt, hogy ezt most peorcelánnal csináltuk, ami elvileg nem működik… ennyi furcsaság után meg sem lepődtem. Habár most így utólag érdekes belegondolni, hogy életemben először porcelánnal rakuztam…

…ezt majd részletezem kipakolás után.

Meglátásom szerint a holnapi nap érdemben nem tekinthető ünnepnek, valamiért mégis munkaszüneti nap, pedig közel sem olyan fontos nap, mint egy-egy vasárnap.

A nemünnep tanulsága annyi, hogy sokkal inkább vagyok palóc, mint matyó (ez amúgy bátyám gondolata). Ez a tény kellemetlenül érint. Azaz, érinthetne, de nem… Ja, és bizonyos százalákban afro származásom is lehet, ugyanis egyre feltűnőbbek a szeplőim (amik nyilvánvalóan afrikai őseim pigmentmaradványai)… Újabb kérdés lehetne, hogy milyen is az afropalócok élete?!

hűűűha… csak nem?!?! ötöst kaptam a mintázásomra (xx-es ötöst). és önző módon mindez örömmel tölt el, tekintet nélkül mindenki másra… az indoklás rövid: ez volt az első egész alakos mintázásom! szerintem ennek fényében az eredmény lazának mondható. Amúgy a mukám is leginkább laza, már az első percektől expresszív (Timó mondta) és hát talán picit hanyag is (mindez kidolgozás és főleg felületkezelés tekintetében). De a legkedvesebb az expresszív:)

Mintázás közben elgondolkoztam az alkotás örömén (mert bölcs barátom Kristóf egyszer azt mondta nekem, hogy “Saci ezt írd fel, alkotni jó!”), és az örömön túl minden nehézségén. Rájöttem, hogy alkotni öröm, de nálam az öröm forrása most a szilikátos hölgyik társasága volt… és rájöttem még valamire, amitől kicsit megrémültem, és amin Szabolcs barátom jót kacagott (nemtudom miért).. szóval, hogy én csak egy gyenge lekicsinyített másolatot próbáltam készíteni az emberi test külső formáiról, és bizony ötös ide vagy oda, nagyon mellé találtam. Sosem gondoltam még bele, mekkora csodákat lehet alkotni és én mindettől milyen messze vagyok. Mekkora hatalma volt annak, aki minket alkotott!! És igen, itt igenis szabad könnyezni!!

és a hét vicces kis része: Norbi néven futó tanárunk egyszercsak elkezdett hangosan kacagni a mintázásom mellett (én persze nem arra figyeltem, így elsőre le sem esett min nevet és már épp kezdtem zavarba esni és megsértődni, mikor kiderült… ). Azon nevetett, hogy egy műanyag késsel kezdtem mintázni:D És mindenkinek elkezdte mutogatni, hogy “hihihi” ” ezzel minzáz…” Arra próbáltam hivatkozni, hogy nem hiszek a mintázófák kultúrájában. Azt tanácsolta próbáljak ebből megtérni, és faragjak magamnak egyet.. na ez szerintem sokkal viccesebb!! Így ma vettem egy csodálatosat (Timó szakmai felügylete mellett) és hamar be is matyóztam… Norbi csak ámult, hol vettem ilyen szép mintásat… a formájára csak annyit mondott, hogy na ez már jobb. Talán gond volt a szakértői bizottság elnökével???? Amúgy a műanyag kés mellett volt egy villa is csak a tanárbácsi azt nem látta pont. Pedig úgy sokkal mókásabb lett volna a dolog. Ja és a tanulság részemről annyi, hogy a kés hajlékny volt, így kis kényelmes volt a fogása, míg a mintázófa kemény…

uhh.. el se hiszem!! csoda… földi körülmények között… Ennám kedvéért:

Echo of Dalriada

Ma megkaptuk az új tervezési feladatokat. nem részletezem. csak a lényeg: húztunk egy-egy ismert embert.. és én kit húztam? na kit? egy folk jazz hősnőt… mintha nekem találták volna ki. Palya Bea. Egy hónapig rajtam kívül eső okok miatt kell majd népművészettel foglalkoznom és kénytelen leszek továbblépni a matyóságon picit. Ez kérem szépen a hűdeszuper kategóriába esik..

http://www.youtube.com/watch?v=1QfV7GjqRUg

matyónak lenni olyan, mint szőkének vagy barnának lenni. tehát igazából nem különbözöl a nem matyóktól, mégis az az azonos értékű tulajdonágaid kicsit mások, és ez neked örömet okoz. Ahogy én őrülök, h feketés a szemem, de Bogi a kék szemének örül és nem jobb se neki, se nekem. mindketten örülhetünk, anélkül, hogy a másiknak rossz lenne a mi örömünk. és ami még szebb a matyóságban, az az, h arra nem kell születni… na mindegy. ez a dolog gyanusan szuper… kereshetitek a hibákat.

Fontosnak tartom mejegyezni, hogy (tartalommal teli) blogom fejlécét a szuperügyes Bárdos Attilának köszönhetem Mezőtúrról (ami majdnem Mezőkövesd amúgy, és hűde fazekas city). Aki szintén MOMEs (anim), és majdnem maga is matyó, csak mégsem. Szóval kössz Ati!!

kipakolás. nyilván ez az egyetlen ok, ami miatt nem bloggerkedem.. vagy az is lehet, h matyóságom hanyatlani látszik?! no majd.. majd meglátja a világ.. milyen is egy fóti matyójány.. aki még szegeden is járt (3. számű matyóföld, szolíd területfoglalásom eredménye. nem, nem pisiltem körbe.. csak bematyult… szebin07 vagy mi:D)

Igen, álmodtam.. nevezhetném rémálomnak is akár, de ahhoz talán több részletre kéne emlékeznem belőle.Ám az az aprócska részlet.. ami a vasárnap reggelemet megédesítette, az megérdemli, hogy helyet kapjon matyó életem rövidke történetében! Sőt, ha valaki még szeretne elmélyedni az emotional matyólétben, annak figyelmébe ajánlom a következőket:

… tehát… azt álmodtam, hogy őőőő… hm… a barátaimmal voltam, de hogy ez kiket takar, én már arra sem emlékszem, meg mintha a sulimban lettünk volna, de hogy a mostaniban, vagy az előzőben… nemtudom már. az ami miatt mégis ide írok az egy dal:D nem is akármilyen:D
Nem, nem mxpx! Miután felébredtem, akkor is ez ment a fejemben. Napsütéses vasárnap reggel, 3 órás késéssel ébredek és mire?!

… táncolj! forró véred űzzön téged… táncolj!…
http://www.youtube.com/watch?v=rsmYa06LKbo

nem is érdemes folytatni :D:D:D

aki vágyik az emotional matyságra hallgasson desperadot…