igyekeztem nagyon szigorú lenni, és bármennyire küzdöttem, két utolsóestés online konzultáción túl alig-alig jutottam, mert az első nemvolt csak témafelvetés, a másodikon meg megiigértem, hogy sokat fogok konzultálni. úgy érzem a munkám nem érett még a publikációra, még a blikkbe se:D
és motivált voltam, és vicces könyv az a dantós… de azért felmerült, hogy hagyom a szigorlatot idén. és nagy hülyeségeket írtam, és a vicces példákat élveztem egyedül, és az lett volna a legjobb, ha csak egy választ írhattam volna inkább dantonak, de ő azt már nem olvassa, az én arcom nem oly nagy még, így talán nem hívnak majd előadni a világ nagy egyetemeire, és nem térek át a bölcsésztudományokra (hála érte:D)… és jól választottam opponenst-konzulenst pedig jól megkaptam, hogy de béna vagyok, ő aztán a legdurvább, ő majd jól belém köt… és el is hittem, meg nem is.
ezért miután leadtam a dolgozatot (leadta Timi Benji és Emese és a többiek közreműködésével és ezért lógok nekik 15sörrel, amit szívesen adok majd, mert nem szeretem a sört…), alig mertem rákérdezni milyen.
a kulcsszó: persze. voltak benne hibák, persze.
az elnevezés, hogy védés, igen rossz. arra ösztönöz, hogy védjem azt amit állítok. amit állít egy 15-20 ezer karakteres dolgozatban. egy dolgozatban, aminek az utolsó bekezdése már 3nap nemalvás eredménye. és wááá, ez a véleményem az egészről. hogy védeném ezt meg? azóta újra elolvastam… mintha nem is magyar ember írta volna… nem is értem az első 2 oldalt…
védeni a hülyeséget, vagy az megmondani az igazat…
az igazat! mért is ne?!?! az irodalom érettségin is az igazat választottam, mikor a tanárnő mondta, hogy friss az olvasmányélményem… (spiró györgy csirkefej… ott olvastam el, 4en voltak előttem, volt rá idő… előző nap este mondta anya, hogy legalább lapozzak bele, de akkor volt a VB döntő. foci. olaszok nyertek. juhéé) az igazat, hogy friss hát, mintha csak most olvastam volna! hiszen kortárs…
és bejött. tényleg ez volt a cél a szigorlat szóbeli részével, bármennyire is bújtatták a védés szó mögé… maga Bárány is azt mondta rá, beszélgetés… nem védés. a védés dúúrva. ez meg egy idilli teadélután volt… kis túlzással. nagyon féltem előtte, izgultam közbe, mert azt hittem majd 3as lesz. de bárány… a neve is mondja.
nemértem akkor, hogy jönnek tanárok ahhoz, hogy ezt az idilli élményt, amit nekem a szigorlat jelent, egyetlen számmal lerombolják. tanárok, akik nem válaszolnak ímélekre, akik nem mennek el megbeszélt konzultációkra, akik nem olvassák el a dolgozatokat… nem fűti őket a vágy? nincs bennük motor? számukra a szigorlat a szigor helye… úúúú!
miattuk van kettős érzés bennem, pedig örülhetnék! nekem bejött, másoknak meg nem. rossz ez így.
azért a dolgozatom 5ös (juhé juhé), de nem teszem fel letölthetőre. ahogy a művkommot sem… ami nemtudom hanyas…
