pdf

2008-12-13

erasmus jelentkezés. csupa izgalom, 6hely, 16 lány meg még egy kakukktojás a fészkével… öröm és boldogság. kalad és várakozás - mint egy jó advent.

William-Adolphe Bouguereau (1825-1905) - A Childhood Idyll (1900)

idilli minden, amíg össze nem ül a bizottság. jön a találgatás, a kém trükkök, törjünk be, feszítsük fel… fény derül a résre a gipszes és a tanári között, ha csak egy pillanatunk lenne a tanáriban… de nem:) a titiok jobb titokként. minden reggel egy gyomorgörcs, és persze mindig kiderül hogy majd holnap. a kilincs felnő és rettenetes szörny lesz belőle. minden mozdulata újabb repedés a falakon. csak ne ő jöjjön be, vagy jöjjön de ne mondjon rosszat. vagy mondjon csak ne sírjak.

aztán eljön a péntek reggel. ami nekem dél. és 2kor hív Anita, hogy hol vagyok már. 3:10 beérek, de a kilincs már újra csak kilincs, a folyosón síró lányok, bent néma csend, mindenki Pétert nézi, több mint 6an. Anita rázza a fejét …tudom, hogy nem. Nem is vettem zsepit az aluljáróban, nem ér annyit. Egy bizottság dönt, hogy számukra elég vagyok e, kiutazni valahová, amit ők kínálnak fel. Ez olyan jó dolog, de nem ér több könnyet, mint minden elszalasztott nyereménysorsolás… szép is lenne….
Persze fáj. Tanulhatnék. Mást láthatnék. Megérthetném. Új szemmel jönnék vissza…
Leülök, pakolgatok, nem is számít igazán, várható volt… ezt éreztem egész héten. Kevés vagyok.
Sacika 12. lett.
Vállránt. Naés? az is egy helyezés… igaz, 11en jelentkeztünk. na meg a lány… de ezt akkor fel se fogom… a 140 jelentkezőből, 16ban vagyok, naés ha azon belül csak 12??? áhh… bele se gondolok. csak vállránt…
aztán Péter újra szól, mintha bántaná a reakcióm. Kicsit keveset adtál be, miért? De ez a miért ez olyan… mindjárt sírok…
mert arról volt szó, hogy csak azt amire büszke vagyok… (utólag mókás, mit gondolhat ekkor… )

hát nem… és akkor sírok. egész úton ezen járt az agyam, hogy sírni ugyan nem fogok, hisz… ide is csak viccből jöttem… én aztán nem erre tettem fel az életem, 3éve tudom, hogy érdekel egyáltalán a szak, azóta tudom mi az, hogy porcelán… zavarna akkor, hogy nem én vagyok a legjobb? pff… de sírok, mert nem a munkáimon múlt, nem is azon, hogy alig ismerem az anyagot, és nem értek hozzá, vagy hogy tehetségtelen lennék, kevés, csak azon, hogy értek a számítógéphez, és úgy akartam beadni, ahogy illik, összefűzve egy fájlba… amit ők végig se lapoztak.
Lubi aztán mondott 4 másik pályázatot… meg aztán jót nevettünk mind.
Jövőhét szerdán majd kiderül, hogy a munkáim fényében is 12.
HA újra kezdhetném VHSen adnám be, mert az van a suliban… bár nekünk nincs, de megoldanám.

Kategória: Nincs kategorizálva